A pénzügyi nyilvántartások és adóelszámolások világában a kerekítés nemcsak matematikai művelet, hanem jogszabályi és könyvviteli szempontból is szabályozott gyakorlat. Bár elsőre egyszerűnek tűnhet, hogy egy összeget „felfelé” vagy „lefelé” kerekítsünk, valójában a kerekítés szabályait többféle jogszabály, elsősorban az adótörvények, számviteli előírások és a pénztárgép-kezelésre vonatkozó szabályok határozzák meg. Cikkünk célja, hogy áttekinthető módon mutassa be, milyen esetekben és hogyan kell kerekíteni a pénzügyi elszámolások során.
Kerekítés általános szabályai a magyar gyakorlatban
Magyarországon a pénzügyi elszámolások során alkalmazott kerekítés szabályai alapvetően három fő forrásból erednek:
- Az általános forgalmi adóról szóló törvény (Áfa tv.)
- A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.)
- A pénzforgalomra vonatkozó gyakorlati szabályozások, például a készpénzes fizetések kerekítési rendje.
Mindezek mellett a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) gyakorlata és állásfoglalásai is irányadók lehetnek.
Általánosan elmondható, hogy a kerekítés során minden esetben a legkisebb elszámolási egység (jellemzően forint vagy fillér) és az elszámolás típusa határozza meg, hogy hogyan történik a kerekítés.
Kerekítés az adóbevallásban és az ÁFA elszámolásban
Az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint az adó alapját forintban kell meghatározni, és az adó összegét is forintra kerekítve kell szerepeltetni a bizonylatokon és a bevallásban. A törvény kimondja, hogy az adó összegét az 1 forintra történő kerekítés szabályai szerint kell kiszámítani.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az adó összegét:
- ha az utolsó tizedes 0–4 közé esik, akkor lefelé kerekítjük;
- ha 5–9 közé esik, akkor felfelé.
Például:
Ha a számított adó 1.234,49 Ft → kerekített érték 1.234 Ft
Ha a számított adó 1.234,50 Ft → kerekített érték 1.235 Ft
A kerekítést minden esetben egyedileg, soronként kell elvégezni, és nem lehet az adóalaphoz hozzáadni vagy abból levonni az eltérést. Az adóalap és az adó összege mindig külön kerül feltüntetésre, külön kerekítéssel.
Készpénzes fizetések kerekítési szabályai
Magyarországon 2012 óta a forgalomból kivonták az 1 és 2 forintos érméket, ezért a készpénzes fizetések során alkalmazandó a 5 forintra történő kerekítés. Ez kizárólag a fizikai készpénzes fizetések esetében érvényes.
A 5 forintra történő kerekítés szabályai a következők:
- A 0–2 forintra végződő összeget lefelé kell kerekíteni a legközelebbi 0-ra
- A 3–7 forintra végződő összeget 5 forintra
- A 8–9 forintra végződő összeget felfelé, 10 forintra
Fontos megjegyezni, hogy a kerekítés kizárólag a fizetendő végösszegre vonatkozik, és nem módosítja sem az adóalapot, sem az áfát.
Bankkártyás, átutalásos vagy más nem készpénzes fizetés esetén nincs kerekítés, a számla pontos összege kerül elszámolásra.
Számviteli törvény szerinti kerekítés
A számviteli törvény lehetőséget ad arra, hogy a vállalkozás a beszámolójában (mérleg, eredménykimutatás stb.) ezer vagy millió forintban tüntesse fel az adatokat. A vállalkozásnak ezt az éves beszámoló kiegészítő mellékletében jeleznie kell.
A számviteli kerekítési szabályok szerint:
- Ha az utolsó számjegy 0–4 közé esik, lefelé kell kerekíteni
- Ha 5–9 közé esik, akkor felfelé
Például:
Ha az adott sorban az összeg 9.449.000 Ft, akkor ezer forintra kerekítve 9.449 eFt
Ha 9.449.500 Ft, akkor 9.450 eFt
Ez a kerekítés azonban kizárólag az adminisztratív megjelenítésre vonatkozik, tehát nem módosítja a könyvelésben szereplő pontos összegeket. A könyvviteli nyilvántartásokban továbbra is forintban, szükség esetén fillér pontossággal kell szerepelniük az adatoknak.
Kerekítés devizás ügyleteknél
Devizában történő elszámolás esetén a kerekítés különösen fontos szerepet kap. Az átváltási árfolyam alkalmazásánál keletkező töredékösszegek, valamint a forintra átszámított adó és költségek kerekítése során szigorúan az aktuális számviteli szabályok szerint kell eljárni.
A leggyakoribb gyakorlat szerint a devizában számított összeget forintra váltva 1 forintra kell kerekíteni. Devizás számlánál gyakori, hogy a végösszeg kerekítéséből adódó különbséget külön sorban (pl. „kerekítési különbözet” néven) tüntetik fel.
A kerekítés tehát látszólag egyszerű matematikai művelet, a gyakorlatban azonban a pénzügyi és adózási szempontból pontos és egységes alkalmazása jogszabályi hátteret és szakértelmet igényel. A kerekítés hibás kezelése könnyen eredményezhet adóeltérést, ami komoly következményekkel járhat egy NAV-ellenőrzés során. Ezért fontos, hogy a vállalkozások, könyvelők és pénzügyi szakemberek tisztában legyenek a kerekítésre vonatkozó mindenkori szabályokkal – és azokat következetesen, dokumentáltan alkalmazzák.
Kiemelt kép: Unsplash