Életkor szerinti szabadság

A munkavállalót életkorától függetlenül megilleti az alapszabadság, azonban bizonyos kor után a Munka Törvénykönyve (Mt.) pótszabadságot is biztosít, amely a munkavállaló életkorával arányosan emelkedik. Az életkor alapján járó szabadság célja, hogy a munkavállaló a kor előrehaladtával több időt tudjon pihenésre, regenerálódásra fordítani. Ez a szabályozás része a munkavállalók egészségének védelmét célzó munkaügyi politikának.

Az alapszabadság mértéke

A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 121. §-a rögzíti, hogy minden munkavállalót évente 20 munkanap alapszabadság illet meg. Ettől a munkáltató természetesen felfelé eltérhet, különösen kollektív szerződés vagy egyéni megállapodás alapján, de az Mt. által meghatározott 20 munkanap az a minimum, amit minden munkavállalónak biztosítani kell.

Életkorhoz kötött pótszabadság

A 118. § szerint az alapszabadságon felül pótszabadság jár a munkavállalónak, amelynek mértéke az életkor előrehaladtával nő. A pótszabadság az alábbiak szerint alakul:

• 25. életévtől: +1 nap
  28. életévtől: +2 nap
  31. életévtől: +3 nap
  33. életévtől: +4 nap
  35. életévtől: +5 nap
  37. életévtől: +6 nap
  39. életévtől: +7 nap
  41. életévtől: +8 nap
  43. életévtől: +9 nap
  45. életévtől: +10 nap

Ez azt jelenti, hogy egy 45 év feletti munkavállaló évente 30 munkanap szabadságra jogosult (20 alapszabadság + 10 pótszabadság).

A pótszabadság mindig a tárgyévben betöltött életév alapján jár. Ha valaki év közben tölti be a pótszabadságra jogosító életkort, akkor a pótszabadság arányos része jár abban az évben. Például ha valaki júliusban tölti be a 35. életévét, akkor 5 hónapra 4, míg 7 hónapra már 5 nap pótszabadság jár (arányosítva vagy a munkáltató gyakorlata szerint felfelé kerekítve, attól függően, mit tartalmaz a kollektív szerződés vagy a belső szabályzat).

A szabadság kiadása

A munkavállalót megillető szabadságot a munkáltató adja ki, mégpedig úgy, hogy annak legalább 7 napját a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. A fennmaradó rész kiadását a munkáltató határozza meg, de a törvény előírja, hogy a szabadságot lehetőleg az esedékesség évében kell kiadni, legkésőbb az azt követő év március 31-ig.

A szabadságot munkanapban kell számítani, nem naptári napban. A munkaszüneti napok és a hétvégék természetesen nem számítanak bele, kivéve, ha a munkavállaló beosztása szerint ezek munkanapnak minősülnek.

Bérszámfejtési következmények

A szabadság pénzügyi vonatkozásait tekintve minden szabadságra eső napra a munkavállalónak meg kell kapnia a távolléti díját. Ez a díj nem azonos a havi alapbérrel, hanem annak számított változata, figyelembe véve a műszakpótlékokat, rendszeres juttatásokat és egyéb elemeket is, amelyeket a Munka Törvénykönyve 148. § szabályoz.

A távolléti díj számítása:

• Alapja a munkavállaló egy napra eső alapbére
• Hozzáadódnak a rendszeres bérpótlékok, műszakpótlékok, teljesítménybérek arányos részei

A szabadság időszaka alatt tehát a bérszámfejtés során a távolléti díjjal kell számolni, amelyet a munkavállalónak a fizetési ciklus szerint kell kifizetni.

Egyéb jogosultságok, különös szabályok

A pótszabadság az életkor mellett más tényezők alapján is járhat, például:

• Gyermek után járó pótszabadság (16 éves kor alatti gyermek után)
• Fogyatékos gyermek utáni pótszabadság
• Apasági szabadság, szülői szabadság, amelyek nem pótszabadságnak minősülnek, de hasonló elbírálás alá esnek

Fontos kiemelni, hogy az életkor szerinti pótszabadság nem helyettesíthető pénzbeli juttatással, azaz azt minden esetben ki kell adni. A szabadság megváltására kizárólag a munkaviszony megszűnése esetén van lehetőség, akkor is csak az addig ki nem adott, időarányosan járó szabadságot lehet pénzben kifizetni.

Az életkor szerinti szabadság rendszere egyértelműen szabályozott, és automatikusan jár minden munkavállalónak, aki a megfelelő életkort eléri. A munkáltatóknak érdemes naprakészen követniük munkavállalóik születési adatait, hogy a pótszabadságot időben elszámolják és kiadják, hiszen ennek elmulasztása munkaügyi bírságot vagy vitát eredményezhet. A bérszámfejtők és könyvelők részéről pedig elengedhetetlen a pontos szabadságnyilvántartás, hogy a távolléti díj kalkulációja hibamentes legyen.

Kiemelt kép: Unsplash